Álmaim közepette hangos zenére ébredtem fel, ami a
nappaliból jött. Elég jól elbóbiskolhattam, mivel a szobámba már nem szűrődött
be fény. Beesteledett.
Kicsit még feküdtem az ágyban, majd megtöröltem szemeimet és felkeltem.
- Aj, lemenjek most, vagy mi legyen? – vakartam meg fejemet.
- Maradj inkább velem bent egy kicsit – szólalt meg valaki a hátam mögül – Tudod elég jól áll ez a fehérnemű, elnézegetném még rajtad egy ideig- nevetett fel.
Kezemet ijedtemben szívemhez kaptam, a szívdobogásom kb a duplájára gyorsult. Mikor megfordultam nem várt személyt pillantottam meg. Ő volt az. Az ablakpárkánynak volt dőlve, és szemeivel engem méregetett.
- Tudod, sajnálom, ami reggel történt, nem voltam jó kedvemben, és te elég jól kifogtad ezt – sütötte le fejét, majd kezét tarkójára tette.
- T-te mit keresel itt? – dadogtam neki. Alig jött ki egy szó is a számon. Egy az, hogy az előbbiek után átélt sokk még mindig bennem volt, más részt pedig nagyon zavarban voltam. Nem gondoltam, hogy fel fog jönni, és bocsánatot fog kérni. Az előbb még úgy nézett rám, mint akit élve el bírna ásni.
- Mi az, hogy mit keresek itt? – nézett rám nagy szemekkel, majd elindult felém. – Feljövök hozzád bocsánatot kérni, és csak annyit kapok, hogy mit keresek itt? – mondandója közben odament az ajtóhoz, majd egy kulcsot vett elő, és bezárta azt – Erre egy ideig nem lesz szükségünk – rakta bele farzsebébe. Majd újból rám nézett.
- Tudod, nem gondoltam, hogy ilyen kis szemtelen vagy, de látom tévedtem – indult el ismét felém ,majd egy kis távolságra megállt előttem, leült az ágyra, majd felnézett rám – viszont az egyetlen szerencséd az, hogy tudom, hogy imádsz – csapta össze két tenyerét, majd nagy mosolyra húzódott a szája.
Jaj istenem. Most mit csináljak? Honnan tudja? Talán Gréta mondta el neki? Vagy talán valamelyik lány a kettő közül? Gyerünk Polla, most legyél erős, és mutasd meg neki, hogy magabiztos lány vagy.
- Chh, honnan veszed ezt a hülyeséget? – néztem rá kérdőn, majd két kezem összefogtam mellkasom előtt.
- Jaj, baba. Az összes lány így nézett rám, amelyik belém volt esve – állt fel, majd teljesen közel jött hozzám - Tettették az elérhetetlent - kezét államra rakta, majd hüvelykujját végig húzta alsó ajkamon. Szája alsó részét beharapta, majd fülemhez hajolt – Este pedig már az összes az én nevemet nyögte- miután ezt kimondta hallottam, ahogy mély hangjával kuncog egyet.
- Te szemét! – löktem el magamtól. Akárhogy próbáltam volna tagadni, lehetetlen volt. Az egész testem bele remegett az előbbi pillanatba. Minden porcikám kívánni kezdte.
- Aj, ne nehezítsd meg a dolgom, kérlek – kezdett nyavalyogni, mint egy kisgyerek, majd hallottam, hogy utánam indul.
Gyorsan az ajtóhoz siettem, majd elkezdtem rángatni azt, de zárva volt. Nem bírtam kinyitni, de az a Bánat utolért. Most mi lesz? Mit akar tőlem? Csalódtam benne. Nagyot csalódtam. Könyökömet az ajtónak nyomtam és ráhajtottam fejem. Tehetetlen voltam ellene.
- Feltüzelsz ezzel az ellenszenvességgel. Szeretem, ha valaki ilyen. Nagyon szeretem – mögém jött, majd csípőm köré fonta kezét – De van, amit ennél jobban – nevetett bele mély hangjával ismét fülembe.
- Ne is fojtasd, kérlek. Hagyd abba. Hagyj békén – szöktek ki a könnyek szememből.
- Vigyázni fogok rád, baba – kezdte el csókolgatni nyakam.
- Polla! Polla kellj már fel! – rángatott meg valaki.
- Mi? – nyitottam ki szemeimet, majd körbenéztem – Istenem, csak álom volt- fújtam ki a levegőt.
Csak egy álom volt. Nagyon megnyugodtam, viszont ez volt életem egyik leg élet hűbb álma. Vicces, hogy V nem csak a való életben, de még az álmaimban is egy bunkó paraszt és én még ezek után is életem szerelmének tartom. Vagyis nem, felejtsd el Polla. V nem érdemel meg.
- Sírtál. Nagyon megijedtem, hogy mi a baj - törölte le szemem alatt könnyeimet Eliza.
- Semmi, semmi, csak rosszat álmodtam – mosolyogtam rá – Nincs semmi baj - öleltem meg.
- Nagyon elszundítottál tegnap, az egész éjszakát sikerült végig aludnod – sietett Eliza az ablakhoz, majd széttárta a sötétítőt.
A nap perzselő sugarai erős retina égetést végeztek szemeimen, ezért nem tehettem mást, minthogy a fejemet segítő párnához fordultam. Egyből jobb lett.
- Sokan fent vannak már? – nyöszörögtem Elizának két levegő vétel között.
- Mindenki. Rád várunk, hogy végre elkezdhessük a reggelit – nézett rám Eliza – Szóval siethetnél drágám.
- Jójó, csak felveszek magamra valamit, egy szál bugyiban még se lenne jó kimenni – néztem magamra.
- Vedd fel ezt- dobott hozzám valamit oda Eliza.
- De hát ebből a fél seggem ki van – néztem meg a nadrágot.
- Aztán az kit érdekel? Mi már megszoktuk, a fiúkat meg úgy sem zavarja, és V is oda meg vissza lenne érted – kacsintgatott rám Eliza.
Gyorsan felvettem egy nadrágot és mind a ketten elindultunk reggelizni. Amit leértünk már mindenki az asztalnál ült, kivéve Jungkookot. Ő a pultnál ült, és éppen a reggelijét falatozta. Viszont az asztalnál is csak egy üres hely maradt.
- Ülj le – utasítottam Elizát – Nekem tökéletes a pult is, majd elbeszélgetek Jungkookal – mosolyogtam rá.
Elmentem a reggelimért, ami ma tojás volt salátával, majd odamentem a pulthoz.
- Szabad? – mosolyogtam Jungkookra, mire Ő elkezdett nézelődni. Nem értettem mit akar.
- Hát, mivel én nem foglalom senkinek, és úgy látom senki se áll sorba ehhez a székhez – nézett rám – Gondolom igen – nevetett fel.
- Na, én is így gondoltam- kacsintottam rá.
- Nana, azért ne szállj el kislány – nézett rám tárva nyílt szemekkel.
Nagyon sokat beszélgettem Jungkookal a reggeli alatt. Hihetetlen, hogy egy kajálás alatt mennyi mindent meg lehet tudni a másikról. Már mindenki végzett, miközben mi még a felénél sem tartottunk. Éppen Jungkook egy vicces történetet mesélt, és oké, hogy még csak az elejénél tartottunk, de engem már elkapott a nevetés, mikor valaki közbe szólt.
- Nem akarnátok kicsit csendesebben lenni? Épp a kedvenc filmem megy, és kurvára nem a ti hangotokra vagyok kíváncsi – mondta komor hangon.
Odanéztem. V volt az. Miért kell ennek az embernek ilyen bunkónak lennie? Nagyon felidegesített, és épp nyílt volna a szám, mikor Jungkook megszólalt.
- Ne haragu – nem bírta befejezni mondandóját, mert befogtam a száját, majd V-re néztem. Na, most legyél erős Polla.
- Nem akarnád, egy kicsit vissza fogni magad? Oké, hogy te vagy itt a nagy valaki, és te évszázadokkal előbb ismered őket, mint én. És az sem érdekel, hogy a szemedbe egy senki vagyok. De amióta én itt vagyok, egy normális szavad nem volt hozzám. Tegnap úgy néztél rám, mint egy kutyára, és még egy normális „sajnálom” nem hagyta el a szádat - könnyezni kezdtem, de próbáltam minél jobban vissza tartani - Szóval ja, csak ennyit szerettem volna, örülnék ha egy kicsit leszállnál a Földre – mosolyogtam rá - És az sem érdekel, ha megutálsz, de én most kurva jól vagyok, hogy ez itt mind kijött a számon - kezdtem el kínomban nevetni, aztán már kezdett leesni, hogy én most az előbb miket is vágtam a fejéhez.
Jungkook nagyon elkezdett nevetni, V pedig csak nagyokat pislogva nézett engem, majd felhúzta szemöldökét.
- Jungkook, magunkra hagynál légy szíves minket, ezzel a kis aranyossal? – erőltetett egy mosolyt az arcára.
- Itt merjem hagyni veled? – nézett aggódóan V-re.
- Hogyne, hát mit tudnék tenni vele? – állt mellém, és megsimogatta a fejem.
- Tudnék mit sorolni – húzta fel szemöldökét Jungkook, majd V hessegetni kezdte a kezével- Jó, jó. Megyek már- rakta fel két kezét, majd az ajtó fele ment, és kilépett rajta.
A szívem egyre hevesebben dobogott, ahogy Jungkook végleg elhagyta a konyhát, és ketten maradtam V-vel. Azok után, amiket most mondtam neki, biztos nem azt gondolja magába, hogy milyen módon ölelgessen meg.
Egyszer csak megragadta kezemet, felrángatott a székről és a falhoz vitt. Hozzá nyomott, majd közelebb jött hozzám.
- Figyelj, baba – nézett mélyen a szemembe.
Jaj ne, kérlek ne mond ezt. Eszembe jutott az álmom, és elkezdett görcsölni a gyomrom.
V teljesen nyugodtan látszott, én pedig annál idegesebb voltam.
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy az imént mik hagyták el a szádat? – húzta fel szemöldökét.
- Igen, tisztában vagyok vele – próbáltam a lehető leglazább Pollát kierőltetni magamból.
- És még ezek után is ilyen nyugodt vagy? – lepődött meg.
- Hát, úgy néz ki – mosolyogtam rá, mire Ő is mosolyogni kezdett.
- Tetszik a lazaságod cica, csak tudod.. – odahajolt a fülemhez – Általában a lányok ezzel hoznak lázba – kezét végighúzta kezemen. Észrevette, hogy kirázott a hideg. Majd felnevetett.
- De látod, ismét én hoztalak lázba – kacsintott rám, mire megforgattam szemeimet.
- Valamivel nagyon nem vagy tisz – nem tudtam befejezni mondandómat, mivel mutató ujját a számra tette.
- Shh – vette el kezét majd kimondta a nevem.
- Polla – nézett mélyen a szemembe, majd jól láthatótan megnyalta száját és beharapta azt.
Nem bírtam ki, hogy nem nézzek oda. V-t nagyon jó szájjal áldotta meg az Isten. Kívántam. Meg akartam csókolni, de nem szabad. Inkább nyeltem egy nagyot, amit szégyenemre meghallott.
Egy macsó mosoly ült ki a szájára.
- Látod, ennyi. Ennyit kell csinálnom, és már legszívesebben rácuppannál a számra – nevetett fel – És, tudod mi a legjobb? – hajolt oda ismét fülemhez.
Utálom, mikor ezt csinálja. Kínoz vele, és ő ezt nagyon jól tudja.
- M- mi? - dadogtam el a kérdésem neki.
- Az, hogy ezzel a szájjal sokkal jobb dolgokat is tudok csinálni – kuncogott bele mélyen a fülembe.
Amint ezt kimondta, beharaptam számat, majd lecsuktam szemem. Észre se vettem, hogy elhajolt tőlem.
- Azért ennyire ne haladj előre, jó? – simított végig arcomon, miközben elnevette magát.
- Te bunkó paraszt – löktem el magamtól, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Azért már nem is haragszol annyira, mi? – ordított utánam.
Hirtelen megfordultam, és V csak mosolygott rám.
- Remélem legközelebb is ezt a nadrágot veszed fel, jól kiemeli azt, amit Kim Taehyung szemei imádnak – kacsintott rám.
Több se kellett, fogtam magam, kicsaptam az ajtót, majd a fürdőszobába mentem. Istenem ez az ember.
Kicsit még feküdtem az ágyban, majd megtöröltem szemeimet és felkeltem.
- Aj, lemenjek most, vagy mi legyen? – vakartam meg fejemet.
- Maradj inkább velem bent egy kicsit – szólalt meg valaki a hátam mögül – Tudod elég jól áll ez a fehérnemű, elnézegetném még rajtad egy ideig- nevetett fel.
Kezemet ijedtemben szívemhez kaptam, a szívdobogásom kb a duplájára gyorsult. Mikor megfordultam nem várt személyt pillantottam meg. Ő volt az. Az ablakpárkánynak volt dőlve, és szemeivel engem méregetett.
- Tudod, sajnálom, ami reggel történt, nem voltam jó kedvemben, és te elég jól kifogtad ezt – sütötte le fejét, majd kezét tarkójára tette.
- T-te mit keresel itt? – dadogtam neki. Alig jött ki egy szó is a számon. Egy az, hogy az előbbiek után átélt sokk még mindig bennem volt, más részt pedig nagyon zavarban voltam. Nem gondoltam, hogy fel fog jönni, és bocsánatot fog kérni. Az előbb még úgy nézett rám, mint akit élve el bírna ásni.
- Mi az, hogy mit keresek itt? – nézett rám nagy szemekkel, majd elindult felém. – Feljövök hozzád bocsánatot kérni, és csak annyit kapok, hogy mit keresek itt? – mondandója közben odament az ajtóhoz, majd egy kulcsot vett elő, és bezárta azt – Erre egy ideig nem lesz szükségünk – rakta bele farzsebébe. Majd újból rám nézett.
- Tudod, nem gondoltam, hogy ilyen kis szemtelen vagy, de látom tévedtem – indult el ismét felém ,majd egy kis távolságra megállt előttem, leült az ágyra, majd felnézett rám – viszont az egyetlen szerencséd az, hogy tudom, hogy imádsz – csapta össze két tenyerét, majd nagy mosolyra húzódott a szája.
Jaj istenem. Most mit csináljak? Honnan tudja? Talán Gréta mondta el neki? Vagy talán valamelyik lány a kettő közül? Gyerünk Polla, most legyél erős, és mutasd meg neki, hogy magabiztos lány vagy.
- Chh, honnan veszed ezt a hülyeséget? – néztem rá kérdőn, majd két kezem összefogtam mellkasom előtt.
- Jaj, baba. Az összes lány így nézett rám, amelyik belém volt esve – állt fel, majd teljesen közel jött hozzám - Tettették az elérhetetlent - kezét államra rakta, majd hüvelykujját végig húzta alsó ajkamon. Szája alsó részét beharapta, majd fülemhez hajolt – Este pedig már az összes az én nevemet nyögte- miután ezt kimondta hallottam, ahogy mély hangjával kuncog egyet.
- Te szemét! – löktem el magamtól. Akárhogy próbáltam volna tagadni, lehetetlen volt. Az egész testem bele remegett az előbbi pillanatba. Minden porcikám kívánni kezdte.
- Aj, ne nehezítsd meg a dolgom, kérlek – kezdett nyavalyogni, mint egy kisgyerek, majd hallottam, hogy utánam indul.
Gyorsan az ajtóhoz siettem, majd elkezdtem rángatni azt, de zárva volt. Nem bírtam kinyitni, de az a Bánat utolért. Most mi lesz? Mit akar tőlem? Csalódtam benne. Nagyot csalódtam. Könyökömet az ajtónak nyomtam és ráhajtottam fejem. Tehetetlen voltam ellene.
- Feltüzelsz ezzel az ellenszenvességgel. Szeretem, ha valaki ilyen. Nagyon szeretem – mögém jött, majd csípőm köré fonta kezét – De van, amit ennél jobban – nevetett bele mély hangjával ismét fülembe.
- Ne is fojtasd, kérlek. Hagyd abba. Hagyj békén – szöktek ki a könnyek szememből.
- Vigyázni fogok rád, baba – kezdte el csókolgatni nyakam.
- Polla! Polla kellj már fel! – rángatott meg valaki.
- Mi? – nyitottam ki szemeimet, majd körbenéztem – Istenem, csak álom volt- fújtam ki a levegőt.
Csak egy álom volt. Nagyon megnyugodtam, viszont ez volt életem egyik leg élet hűbb álma. Vicces, hogy V nem csak a való életben, de még az álmaimban is egy bunkó paraszt és én még ezek után is életem szerelmének tartom. Vagyis nem, felejtsd el Polla. V nem érdemel meg.
- Sírtál. Nagyon megijedtem, hogy mi a baj - törölte le szemem alatt könnyeimet Eliza.
- Semmi, semmi, csak rosszat álmodtam – mosolyogtam rá – Nincs semmi baj - öleltem meg.
- Nagyon elszundítottál tegnap, az egész éjszakát sikerült végig aludnod – sietett Eliza az ablakhoz, majd széttárta a sötétítőt.
A nap perzselő sugarai erős retina égetést végeztek szemeimen, ezért nem tehettem mást, minthogy a fejemet segítő párnához fordultam. Egyből jobb lett.
- Sokan fent vannak már? – nyöszörögtem Elizának két levegő vétel között.
- Mindenki. Rád várunk, hogy végre elkezdhessük a reggelit – nézett rám Eliza – Szóval siethetnél drágám.
- Jójó, csak felveszek magamra valamit, egy szál bugyiban még se lenne jó kimenni – néztem magamra.
- Vedd fel ezt- dobott hozzám valamit oda Eliza.
- De hát ebből a fél seggem ki van – néztem meg a nadrágot.
- Aztán az kit érdekel? Mi már megszoktuk, a fiúkat meg úgy sem zavarja, és V is oda meg vissza lenne érted – kacsintgatott rám Eliza.
Gyorsan felvettem egy nadrágot és mind a ketten elindultunk reggelizni. Amit leértünk már mindenki az asztalnál ült, kivéve Jungkookot. Ő a pultnál ült, és éppen a reggelijét falatozta. Viszont az asztalnál is csak egy üres hely maradt.
- Ülj le – utasítottam Elizát – Nekem tökéletes a pult is, majd elbeszélgetek Jungkookal – mosolyogtam rá.
Elmentem a reggelimért, ami ma tojás volt salátával, majd odamentem a pulthoz.
- Szabad? – mosolyogtam Jungkookra, mire Ő elkezdett nézelődni. Nem értettem mit akar.
- Hát, mivel én nem foglalom senkinek, és úgy látom senki se áll sorba ehhez a székhez – nézett rám – Gondolom igen – nevetett fel.
- Na, én is így gondoltam- kacsintottam rá.
- Nana, azért ne szállj el kislány – nézett rám tárva nyílt szemekkel.
Nagyon sokat beszélgettem Jungkookal a reggeli alatt. Hihetetlen, hogy egy kajálás alatt mennyi mindent meg lehet tudni a másikról. Már mindenki végzett, miközben mi még a felénél sem tartottunk. Éppen Jungkook egy vicces történetet mesélt, és oké, hogy még csak az elejénél tartottunk, de engem már elkapott a nevetés, mikor valaki közbe szólt.
- Nem akarnátok kicsit csendesebben lenni? Épp a kedvenc filmem megy, és kurvára nem a ti hangotokra vagyok kíváncsi – mondta komor hangon.
Odanéztem. V volt az. Miért kell ennek az embernek ilyen bunkónak lennie? Nagyon felidegesített, és épp nyílt volna a szám, mikor Jungkook megszólalt.
- Ne haragu – nem bírta befejezni mondandóját, mert befogtam a száját, majd V-re néztem. Na, most legyél erős Polla.
- Nem akarnád, egy kicsit vissza fogni magad? Oké, hogy te vagy itt a nagy valaki, és te évszázadokkal előbb ismered őket, mint én. És az sem érdekel, hogy a szemedbe egy senki vagyok. De amióta én itt vagyok, egy normális szavad nem volt hozzám. Tegnap úgy néztél rám, mint egy kutyára, és még egy normális „sajnálom” nem hagyta el a szádat - könnyezni kezdtem, de próbáltam minél jobban vissza tartani - Szóval ja, csak ennyit szerettem volna, örülnék ha egy kicsit leszállnál a Földre – mosolyogtam rá - És az sem érdekel, ha megutálsz, de én most kurva jól vagyok, hogy ez itt mind kijött a számon - kezdtem el kínomban nevetni, aztán már kezdett leesni, hogy én most az előbb miket is vágtam a fejéhez.
Jungkook nagyon elkezdett nevetni, V pedig csak nagyokat pislogva nézett engem, majd felhúzta szemöldökét.
- Jungkook, magunkra hagynál légy szíves minket, ezzel a kis aranyossal? – erőltetett egy mosolyt az arcára.
- Itt merjem hagyni veled? – nézett aggódóan V-re.
- Hogyne, hát mit tudnék tenni vele? – állt mellém, és megsimogatta a fejem.
- Tudnék mit sorolni – húzta fel szemöldökét Jungkook, majd V hessegetni kezdte a kezével- Jó, jó. Megyek már- rakta fel két kezét, majd az ajtó fele ment, és kilépett rajta.
A szívem egyre hevesebben dobogott, ahogy Jungkook végleg elhagyta a konyhát, és ketten maradtam V-vel. Azok után, amiket most mondtam neki, biztos nem azt gondolja magába, hogy milyen módon ölelgessen meg.
Egyszer csak megragadta kezemet, felrángatott a székről és a falhoz vitt. Hozzá nyomott, majd közelebb jött hozzám.
- Figyelj, baba – nézett mélyen a szemembe.
Jaj ne, kérlek ne mond ezt. Eszembe jutott az álmom, és elkezdett görcsölni a gyomrom.
V teljesen nyugodtan látszott, én pedig annál idegesebb voltam.
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy az imént mik hagyták el a szádat? – húzta fel szemöldökét.
- Igen, tisztában vagyok vele – próbáltam a lehető leglazább Pollát kierőltetni magamból.
- És még ezek után is ilyen nyugodt vagy? – lepődött meg.
- Hát, úgy néz ki – mosolyogtam rá, mire Ő is mosolyogni kezdett.
- Tetszik a lazaságod cica, csak tudod.. – odahajolt a fülemhez – Általában a lányok ezzel hoznak lázba – kezét végighúzta kezemen. Észrevette, hogy kirázott a hideg. Majd felnevetett.
- De látod, ismét én hoztalak lázba – kacsintott rám, mire megforgattam szemeimet.
- Valamivel nagyon nem vagy tisz – nem tudtam befejezni mondandómat, mivel mutató ujját a számra tette.
- Shh – vette el kezét majd kimondta a nevem.
- Polla – nézett mélyen a szemembe, majd jól láthatótan megnyalta száját és beharapta azt.
Nem bírtam ki, hogy nem nézzek oda. V-t nagyon jó szájjal áldotta meg az Isten. Kívántam. Meg akartam csókolni, de nem szabad. Inkább nyeltem egy nagyot, amit szégyenemre meghallott.
Egy macsó mosoly ült ki a szájára.
- Látod, ennyi. Ennyit kell csinálnom, és már legszívesebben rácuppannál a számra – nevetett fel – És, tudod mi a legjobb? – hajolt oda ismét fülemhez.
Utálom, mikor ezt csinálja. Kínoz vele, és ő ezt nagyon jól tudja.
- M- mi? - dadogtam el a kérdésem neki.
- Az, hogy ezzel a szájjal sokkal jobb dolgokat is tudok csinálni – kuncogott bele mélyen a fülembe.
Amint ezt kimondta, beharaptam számat, majd lecsuktam szemem. Észre se vettem, hogy elhajolt tőlem.
- Azért ennyire ne haladj előre, jó? – simított végig arcomon, miközben elnevette magát.
- Te bunkó paraszt – löktem el magamtól, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Azért már nem is haragszol annyira, mi? – ordított utánam.
Hirtelen megfordultam, és V csak mosolygott rám.
- Remélem legközelebb is ezt a nadrágot veszed fel, jól kiemeli azt, amit Kim Taehyung szemei imádnak – kacsintott rám.
Több se kellett, fogtam magam, kicsaptam az ajtót, majd a fürdőszobába mentem. Istenem ez az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése